Forza Ferrari - Hungary

Scuderia Ferrari - A Ferrari története

 

Az olasz versenycsapat a Formula-1 eddigi legsikeresebbje. A Scuderia Ferrari versenyzői 2017-ben Sebastian Vettel és Kimi Räikkönen világbajnokok voltak, a csapat vezetője jelenleg is Maurizio Arriavebene.

A csapat legsikeresebb versenyzője a legendás Michael Schumacher, aki hét világbajnoki címet tudhat magáénak. A Ferrari hírnevét öt egyéni bajnoki címmel öregbítette. 

A 2007-es szezonban a csapat - pilótáinak köszönhetően - megszerezte az egyéni, és a konstruktőri bajnoki címet is. Az előbbit ugyan a következő évben elvesztették, konstruktőri bajnoki címüket megőrizték. 

Fernando Alonso küzdhetett a bajnoki címért 2010-ben, a futamban azonban végül alulmaradt Vettellel, a Red Bull Racing pilótájával szemben. Az eset 2012-ben is megismétlődött. Bár a 2014-es szezon különösen nehéz volt a csapat számára, a következő év ismét sikereket hozott számukra. 2016-ban nem nyertek futamot, a konstruktőrök között pedig a harmadik helyet sikerült megszerezniük. A csapat azonban - a rajongók legnagyobb örömére - töretlenül küzd tovább.

Scuderia Ferrari - A kezdetek

 

 

Enzo Ferrari azzal a céllal alapította a csapatot 1929-ben, hogy amatőr versenyzőket támogasson. A terep nem volt számára ismeretlen, hiszen korábban a Fiat csapatánál versenyzett. A sorsfordító ötlet egy vacsora alkalmával született Bolognában. Ferrari Augusto és Alfredo Caniato textilgyárosoktól, valamint a tehetős amatőr versenyzőtől, Mario Tadinitól kért anyagi segítséget a megvalósításhoz. Negyven fős csapatot állított maga mellé, akik közül a legtöbben Alfa Romeo 8C-kel versenyeztek, ahogy Enzo maga is. Egészen 1932-ig, első fia születéséig.

 

A Scuderia Ferrari autói 1933-tól jelentek meg a csapat történetében, mikoris az Alfa Romeo a nehéz gazdasági helyzet miatt a korábbihoz mérten kevesebbszer indulhatott a versenyeken. Enzo Ferrari 1935-ben Luigi Bazzi-val az oldalán megépítették a Ferrari emblémával ellátott Alfa Romeo Bimotore-t, majd az Alfa Romeo még ebben az évben ismét versenyezni kezdett. Az elkövetkezendő 3 évét Enzo ismét aktív munkával töltötte, hiszen több, már befutott versenyzőt (többek között Tazio Nuvolarit, Giuseppe Camparit, Achille Varzit és Louis Chiront), illetve számos tehetséges kezdőt (Tandini, Guy Moll, Carlo Maria Pintacuda és Antonio Brivio) menedzselt, mindezt pedig modenai Trento e Trieste körúton található központjából tette.

 

Nem meglepő, hogy ezt követően az Alfa Romeo a gyár versenyrészlegének, az Alfa Corse vezetőjének tette meg Ferrarit, ahonnan azonban 1939-ben tévozott is. Úgy gondolta, hogy az Alfa magába kívánja olvasztani a Scuderiát, őt magát pedig igyekszik majd kivásárolni.

Az Alfa Romeoval kötött megállapodását megszegve - miszerint nem építhet versenyautót az elkövetkező négy évben Ferrari név alatt - azonnal megkezdte az els saját versenyautójának megépítését, amely a Tipo 815 nevet viselte.

 

Az Alberto Massmino által tervezett autó volt az első igazi mérföldkő, A Ferrari versenyautó. Az autó ugyan néhány fontosabb versenyen részt vett, a második világháború hamar véget vetett a versenyzésnek, a Tipo 815 pedig soha többé nem lépett pályára. Enzo a korábban megalapított cégével folytatta a szerszámgépek gyártását, majd 1943-ban főhadiszállását Maranellóba költöztette. Egy évre rá a várost bombázni kezdték...

 

Scuderia Ferrari és a Formula-1

1950 - 1959

  • 1950-ben debutált a Ferrari az idény második versenyén a Formula-1 monacói nagydíjon, Alberto Ascari és Luigi Villoresi voltak a pilóták.
  • 1951-ben José Froilán González szerezte meg a csapatnak az első győzelmet a brit nagydíjon.
  • 1952-ben a Ferrari uralta a bajnokságot: Ascari hat győzelemmel tudhatta magáénak a világbajnoki címet, őt Farina és Piero Taruffi követte a második és harmadik helyen.
  • 1953-ban Ascari ismét világbajnok lett.
  • 1954-ben, a 2,5 literes motor bevezetését követően színre lépett a Ferrari új autója, a Tipo 625. González, az olasz csapat pilótája a második helyen végzett a bajnokságban.
  • 1955-ben a Lancia karosszéria használatakor a csapat csupán egy versenyt tudott megnyerni Maurice Trintignanttal. Alberto Ascari ebben az évben életét vesztette egy sportautó balesetben.
  • 1956-ban Fangio három győzelmet, valamint a negyedik világbajnoki címét szerezte meg, Collins két győzelemmel lett gazdagabb. 1957-ben Fangio a Maseratihoz visszatérve ismét győzelmet aratott.
  • 1958-ban megjelent a csapat legújabb modellje, a 246 Dino, amellyel Mike Hawtorn egyéni bajnoki címet zsebelt be az évben. Hawtorn 1959 januárjában közúti balesetben elhunyt.
  • 1959-ben a Ferrari új versenyzői Phil Hill, Jean Behra, Tony Brooks és Dan Gurney lettek.
  • Szerencsétlenségek:1957 márciusában Castelotti Modenában életét vesztette az új Ferrari tesztelése közben. Májusban  Alfonso de Portago autója a tömegbe rohanva 12 ember halálát okozta, amelynek következtében a csapatot emberölésért vádolták meg. 1958 tragédiája Luigi Musso halála volt, aki Reimsben súlyos balesetet szenvedett, majd kórházba szállítása után néhány órával belehalt sérüléseibe.

 

1960 - 1969

  • 1960-ban a versenyzők Phil Hill, Wolfgang von Trips és Cliff Allison voltak. A csapat megnyerte a Le Mansban megrendezett 24 órás autóversenyt,  Paul Frère és Olivier Gendebien pilótákkal.
  • 1961-ben a Ferrari pilótái Hill, von Trips, és Ginther voltak. Hill és von Trips megkaparintották a bajnokság első két helyét, a csapat pedig a konstruktúri vb-címet. Az év nagy meglepetése Giancarlo Baghett volt, aki a szezon közepén csatlakozott a Formula-1-be, majd élete első versenyét meg is nyerte. Hill világbajnoki címet tudhatott magának, Olivier Gendebiennel és Phil Hill-lel a csapat Le Mans-ban is nyert. Von Trips az utolsó előtti versenyen életét vesztette Olaszországban.
  • 1962-es év kevésbé mondhato sikeresnek, a csapat versenyzői Hill, Baghetti, Ricardo Rodríguez és Lorenzo Bandini voltak. Ricardo Rodríguez ebben az évben elhunyt.
  • 1963-ban Bandini, Willy Mairesse, Ludovico Scarfiotti és John Surtees voltak a Ferrari pilótái. Utóbbi egy, a német nagydíjon bekövetkezett szerencsétlenség miatt többé nem tudott versenyezni.
  • 1964-ben debütált a csapat új modellje, a 158 F1. A Ferrarihoz csatlakozott Pedro Rodríguez, Ricardo Rodríguez testvére. Surtees megkaparintotta a világbajnoki címet, Bandini negyedik helyezett lett. A csapat immáron ötödjére taszította maga mögé minden versenyzőt Le Mans-ban.
  • 1965-ben a Le Mans-i versenyen még mindig nem tudta senki letaszítani a csapatot a trónról.
  • 1966-ban Bandini és Surtees is futamgyőzelmet szerezhetett, azonban utóbbi az idény felénél a Cooperhez igazolt át. Helyét Mike Parkes vette át.
  • 1967-ben Bandini mellé Chris Amon került. Bandini Monacóban balesetet szenvedett, majd az eset után néhány nappal elhunyt.
  • 1968 némileg jobban sikerült a csapat számára, mint a korábbi évek. Jacky Ickx a negyedik helyet szerezte meg a bajnokságban. 1968 nyarán 11 millió dollár fejében megvásárolta a csapat utcai autó részvényeit a Fiat. Az irányítás azonban 50%-ban továbbra is a Ferrari kezében maradt
  • 1969-ben Amon elhagyta a csapatot, Ickx az idényt a Brabhamnél töltötte.

 

1970 - 1979

 

1970-ben Jacky Ickx visszatért a Ferrarihoz, csapattársa Clay Regazzoni lett. A Ferrari a Lotusszal harcolt a világbajnoki címért. Ickx megnyerte az osztrák, a kanadai és a mexikói nagydíjakat, mellyel második lett a posztumusz világbajnok Jochen Rindt mögött. A következő években a csapat ritkán ért el jó helyezéseket, futamgyőzelmeket.

 

Az 1971-es szezonnyitót meglepetésre Mario Andretti nyerte, Ickx győzött a Holland, majd az 1972-es német nagydíjon, azonban összességében nem voltak sikeresek. A hanyatlás mélypontja az 1973-as szezon volt, amikor két versenyen egy Ferrari sem vett részt.

 

1974-ben Enzo Ferrari befejezte a Ferrari sportautóverseny programját, Luca di Montezemolót tette meg csapatfőnöknek és Niki Laudát hozta el a csapatba, aki kétszer nyerni tudott a szezonban. Regazzoni 1973 után visszatért a csapathoz.

 

Az új 312T modellel Lauda egyéni, a Ferrari konstruktőri bajnoki címet szerzett 1975-ben. 

 

1976 konstruktőri világbajnoka ismét a Ferrari lett. Lauda egy ponttal maradt csak le a mclarenes James Hunttól, miután súlyos nürburgringi balesete után két versenyt kihagyni kényszerült. Az év közben Clay Regazzoni helyére Carlos Reutemann érkezett. 

 

1977-ben Lauda ismét megnyerte a világbajnoki címet, a Ferrari szintén. 

 

1978-ra az olasz csapat versenyzőfelállása Reutemann és Gilles Villeneuve lett, miután Lauda elhagyta a csapatot, és a Brabhamhez ment. Az évet azonban fölényesen a Lotus nyerte radikális újításának köszönhetően, melynek lényege a leszorítóerő megnövelése volt. 

 

1979-re a dél-afrikai Jody Scheckter érkezett az olaszokhoz, aki Michael Schumacher érkezéséig a Ferrari utolsó világbajnoki címét szerezte 1979-ben. A modellt, amivel Scheckter nyert, már szintén a nagy leszorító erő elérésének megfelelően tervezték, és 12 hengeres motorja volt.

1980 - 1989

1980-ban a Ferrari az 1979-es versenyzőfelállásnál maradt, ám az idényben egyszer sem nyertek, az évet Alan Jones nyerte a Williamsszel. 1981-re Villeneuve új csapattársa Didier Pironi lett, ekkor vezette be a csapat turbófeltöltős, V6-os motorjait. Az évben a kanadai kétszer állhatott a dobogó legfelső, egyszer a legalsó fokán. 1982-re a Ferrari a világbajnoki cím legesélyesebb csapatává vált, azonban Gilles Villeneuve a belga nagydíj időmérő edzésén balesetet szenvedett és meghalt. Halála után a Ferrari autói 1996-ig a 27-28-as rajtszámot kapták, Villeneuve 1982-es rajtszámára emlékezve (kivéve 1990-t, amikor az előző világbajnok Prost érkezett a csapathoz, és ilyenkor kötelező az 1-es, 2-es rajtszám). Pironi, aki az év nagy részében vezetett az összetettben, a német nagydíjon elszenvedett balesetben eltörte lábát, így az utolsó néhány futamon nem vett részt. Keke Rosberg öt ponttal előzte meg végül a bajnokságban, a konstruktőr-világbajnokságot azonban az olaszok nyerték meg. Villeneuve-öt később Patrick Tambay, Pironit Mario Andretti helyettesítette. 1983-ra Andretti helyére René Arnoux-t ültették, aki három futamgyőzelmével harmadik, Tambay egy győzelmével negyedik lett, a Ferrari az év konstruktőri bajnoka lett. 1984-re Michele Alboreto váltotta Tambayt. Alboreto a következő évben második lett a bajnokságban az akkori McLarenes Prost mögött. Alboreto csapattársa 1985-től 1986-ig a svéd a Stefan Johansson volt. 1987-re a csapathoz az osztrák Gerhard Berger érkezett, aki harmadik lett Senna és Prost mögött az évben. 1988-ban, 90 évesen meghalt Enzo Ferrari, a csapat alapítója. 1989-re betiltották a turbó-motorok használatát, az olasz csapat így régi V6-os motorjait V12-es motorokra cserélte. Ugyanebben az évben érkezett Alboreto helyére Nigel Mansell, aki az év első versenyét, a brazil nagydíjat megnyerte a Ferrarival. Dobogós lett még emellett a francia, a brit, a német és a belga nagydíjakon, valamint nyert a Hungaroringen is.

 

1990 - 1999

1990-ben a Ferrari ígéretes versenyzőpárossal kezdett. Gerhard Berger helyére az akkori háromszoros világbajnok Alain Prost érkezett, a másik versenyző maradt, a brit Nigel Mansell. Az év során a francia Prostot gyakran részesítették előnyben, Mansell a háttérbe szorult. Prost 5 versenyt nyert az évben, végig esélyes volt a bajnoki címre. Az utolsó versenyen azonban a bajnokságot vezető Ayrton Senna kiütötte, így mindketten kiestek, és ezzel a brazil lett az év bajnoka a McLarennel. Az elégedetlen Mansell az év végén elhagyta a csapatot, és a Williamshez szerződött. A brit helyére a francia Jean Alesi került, aki az előző években a Tyrellnél versenyzett. A csapat ez évben jelentősen visszaesett, egy versenyt sem tudtak nyerni, legjobb eredményük is néhány dobogós hely volt. Prost elégedetlensége miatt az utolsó, ausztrál nagydíjon már részt sem vett, helyére Gianni Morbidellit ültették be. A csapat a következő két évben, 1992-ben, és 1993-ban egy versenyt sem nyert. A korábban Ferraris Gerhard Berger 1993-ban tért vissza az olaszokhoz. A Ferrari 412T-vel, melyet 1994-ben és 1995-ben is használtak, már több dobogós helyet, és négy pole pozíciót szereztek. Győzelmet azonban csak kétszer arattak, Berger 1994-ben a német nagydíjon, és Alesi az 1995-ös kanadai nagydíjon.

 1996-ban a Ferrari megvásárolta 30 millió dollárért az akkor kétszeres világbajnok Michael Schumachert, aki korábban a Benettonnál versenyzett. Ekkor érkezett a csapathoz Ross Brawn technikai igazgató és Rory Byrne főtervező is. A korábbi, sokat fogyasztó V12-es motorokat a takarékosabb V10-esekre váltották. A másik új versenyző Eddie Irvine lett. A csapat ezután gyors fejlődésnek indult. 1996-ban három győzelmet könyvelhettek el, melyeket Schumacher szerezte a spanyol, a belga, és az azt követő hazai, olasz nagydíjon. A Ferrari 1996 második legjobb csapatává vált a Williams mögött. 1997-ben Schumacher sokáig vezette a pontversenyt, az utolsó, európai nagydíjon, mikor legfőbb vetélytársa, Jacques Villeneuve megelőzte, összeütköztek, a német kiesett, míg Villeneuve célba ért és ezzel ő lett a világbajnok. Az FIA utólag a németet tette felelőssé a balesetért, melynek következtében törölték a szezonban megszerzett pontjait. 1998-ra a Williams helyett a McLaren vált a Ferrari legnagyobb vetélytársává. Schumacher hatszor nyert a szezonban. Olaszországban, Enzo Ferrari 1988-as halálának évfordulóján is győzött a német. Az utolsó két versenyen azonban Mika Häkkinen és a McLaren nyert, így ők lettek a bajnokok, Schumacher és a Ferrari második helyezést értek el a bajnokságban. Az 1999-es év is a brit nagydíjig Schumacher és Häkkinen csatájáról szólt, mikor a német autója a fékhiba miatt falnak ütközött. Az elszenvedett lábszártörés következtében hét versenyt kénytelen volt kihagyni. Helyére Mika Salo érkezett. Eddie Irvine az utolsó, japán nagydíjig harcban volt a bajnoki címért, végül második lett, kettő ponttal lemaradva az év végén a finntől. A konstruktőri bajnokságot azonban a Ferrari nyerte a McLaren előtt.

2000 - 2010

2000-ben Schumacher nagy csatát vívott a McLarenes Mika Häkkinennel, ám végül a német lett a világbajnok, és ezzel a csapat első egyéni címét szerezte meg 1979 óta, mikor Jody Scheckter nyert a Ferrarival. Csapattársa Rubens Barrichello volt, aki negyedik lett a bajnokságban. 2001-ben Schumacher már 4 versennyel a szezon vége előtt megnyerte a bajnokságot, összesen 9 futamgyőzelmet aratott. Barrichello harmadik lett. A híres 2001-es A1-Ring-i eset során Barrichello néhány méterrel elengedte az akkor harmadik Schumachert, hogy több pontot szerezzen; az FIA, a média és a szurkolók legnagyobb meglepetésére. 2002-ben ismét Schumacher és a Ferrari uralta az évet, a 17 versenyből 15-öt nyert meg a két Ferraris (Schumacher tizenegyet, Barrichello négyet), Schumacher mindegyik versenyén dobogóra állhatott. 2002-ben történt a második A1-ring-i eset, ahol Barrichello a csapat utasítására elengedte Schumachert. A német, aki nem értette miért engedték el, a dobogó legfelső fokára engedte a brazilt. Az incidens nagy felháborodást váltott ki, a Ferrari az eset után 1 millió dollár büntetést kapott, és 2003-tól betiltották a csapatutasításokat. Schumacher megszerezte ötödik világbajnoki címét, beállítva ezzel Juan Manuel Fangio rekordját. 2003-ban a Ferrari kissé visszaesett, az ausztrál nagydíj dobogójára az egyik Ferraris sem állhatott fel. A kanadai nagydíjig a McLaren vezette a bajnokságot. Erősek voltak a Williamsek is, Ralf Schumacher és Montoya összesen négy versenyt nyertek. A világbajnoki cím sorsa az utolsó, japán nagydíjon dőlt el, Schumacher lett a világbajnok, két pont előnnyel Kimi Räikkönen előtt. Ezzel Michael Schumacher lett a legsikeresebb versenyző a Formula–1-ben, addigi hat világbajnoki címével. 2004-ben ismét a Ferrari dominált. Schumacher és Barrichello az első és a második helyen zárta az évet. A Ferrari könnyedén megnyerte a bajnokságot, Schumacher hétszeres világbajnok lett. 18 versenyen 15 Ferrari győzelem született.

2005-ben véget ért a Ferrari öt évig tartó sikersorozata. A sok szabályváltoztatás miatt a 2005-ös évet a 2004-es modell módosított változatával kezdték (F2004M) nem sok sikerrel, szemben a McLaren és a Renault csapatokkal. A harmadik, bahreini nagydíjon mutatták be az F2005-ös modellt, mely szintén alig tudta felvenni a versenyt a McLaren és a Renault csapatokkal. Bahreinben Schumacher technikai probléma miatt kiesett, amely először esett meg vele a 2001-es német nagydíj óta. Problémát okoztak a Bridgestone gumik is, melyek nem tudták igazán felvenni a versenyt a konkurens Michelin gumikkal. Az évben egyszer tudott Michael Schumacher nyerni, a ‘’csonka’’ amerikai nagydíjon, mikor a Michelines csapatok nem álltak rajthoz, és összesen hat autó volt versenyben. Az év végén Barrichello a Honda csapathoz igazolt át, Schumacher új csapattársa a brazil Felipe Massa lett.

A gyenge 2005-ös év után a Ferrari 2006-os új autója a 248 F1 lett. Bahreinben Schumacher bár az élről indulhatott, csak második lett a versenyen. Malajziában az időmérő edzésen történt technikai problémák miatt csak az ötödik, hatodik helyet érte el a két Ferrari. Ausztráliában Massa és Schumacher is baleset miatt kiesett. San Marinóban, majd Európában Schumacher nyerni tudott Alonso előtt. A spanyol, a monacói, a brit, és a kanadai nagydíjon Alonso nyert, míg Michael második helyen végzett, kivéve a Monacót, ahol az időmérőn történt manővere miatt az utolsó helyről volt kénytelen indulni, és az ötödik lett. Indianapolisban a Ferrari dominált, Schumacher első, Massa második lett. A francia nagydíjon szintén a német nyert mögötte Fernando Alonso és Massa végzett. Németországban a két Ferraris első, második lett. Az esős magyar nagydíjon Massa a másik Schumacher büntetését követően a tizenkettedik helyről indult. Massa végül két pontot szerzet, a német Nick Heidfelddel történt ütközése után kiállni kényszerült, ám Kubica kizárását követően egy pontra tett szert. Törökországban Massa első győzelmét szerezte, Michael harmadik lett Alonso mögött. A csapat hazai nagydíján, Olaszországban, Michael nyert, míg Alonso motorhiba miatt kiesett. Monzában bejelentették, hogy Schumacher az év végén visszavonul a Formula–1-ből. A kínai esős versenyen ismét a német győzött, ezzel egy rövid ideig vezette a bajnokságot is. A japán nagydíjon Schumacher autója, miközben vezette a versenyt, meghibásodott és kiesett. Motorhiba miatt a németnek 2000 óta nem kellett kiállnia. A brazil nagydíj előtt így Schumacher 10 pontra volt az éllovas Fernando Alonsótól, és csak úgy előzhette volna meg, ha nyer, míg Alonso kiesik. Technikai problémák miatt a tizedik helyről indulhatott. Egy, a versenyen szerzett defekt miatt az utolsó helyre jött vissza, ahonnan a negyedik helyre ért fel. Alonso második, Felipe Massa első lett hazai futamán. Az évet 2005-höz hasonlóan Alonso és a Renault nyerte. Schumacher helyére 2007-re Kimi Räikkönen igazolt a Ferrarihoz.

 A 2007-es szezonban a Ferrari legnagyobb konkurense a Renault visszaesését követően a McLaren lett, Fernando Alonsóval, és a brit újonc Lewis Hamiltonnal. Kimi Räikkönen az év első versenyét megnyerte az F2007-tel. Utoljára Nigel Mansell volt képes első Ferraris versenyét megnyerni. A maláj nagydíjon, bár Massa az első rajtkockát szerezte meg, a versenyen csak ötödik lett, míg a finn a harmadik helyen zárt. Bahreinben Massa első győzelmét aratta a szezonban. Egy, a szélcsatornában történt tesztelési baleset miatt bizonyos időre kénytelenek voltak felfüggeszteni a teszteket, aminek következtében a csapat nem tudott olyan jó eredményeket felmutatni, amíg a szélcsatornát meg nem javították. Ez a teljesítmény a brit nagydíjig tartott, ahol Räikkönen első lett, Massa pedig ötödik, miután az utolsó helyről jött fel, mivel lefulladt az autója a rajtrácson, és kénytelen volt a boxból rajtolni. Az esős európai nagydíjon Räikkönen az élről indulhatott, bár később kiesett a versenyből. Massa sokáig vezette a futamot, míg Alonso meg nem előzte az utolsó körökben. A következő magyar nagydíjon a McLaren nem kaphatta meg konstruktőri pontjait, mivel az időmérő edzésen Alonso feltartotta a boxban csapattársát, aki így nem tudott még egy kört futni. Räikkönen második, míg Massa tizenharmadik lett, miután a tizennegyedik helyről rajtolhatott csak el technikai problémák miatt. Törökországban Massa nyert, Belgiumban Räikkönen, ekkor zárták ki a McLarent a konstruktőri versenyből is, mivel jogtalanul jutottak Ferraris adatokhoz. Japánban Alonso, a kínai nagydíjon Hamilton esett ki, míg Kimi Räikkönen a Ferrari 200. győzelmét, a két Ferraris a 600. dobogós helyet szerezte meg az olasz csapatnak. A brazil nagydíj előtt Kimi 7 pont lemaradásra volt az éllovas Hamiltontól, aki a versenyen technikai hibák miatt csak a hetedik lett, Alonso a harmadik helyen ért célba, míg Räikkönen megnyerte a versenyt és a 2007-es év világbajnoka lett. Massa, aki az első helyről indult, második lett hazai futamán.

A Ferrari 2008-ra megtartotta az egy évvel korábbi versenyzőpárosát. A csapat személyi összetételében azonban változások álltak be, melyek közül a legjelentősebb, hogy az 1993 óta csapatfőnökként dolgozó Jean Todtot Stefano Domenicali váltotta fel. A korábbi technikai igazgató, Ross Brawn 2007-es szabadsága után szintén elhagyta a csapatot. Az új Ferrari F2008-at január 6-án mutatták be.
2008 első versenyén mindkét versenyző kiesett, mindketten üzemanyagnyomás-hiba miatt. Räikkönen végül egy pontot szerzett, miután Rubens Barrichellót diszkvalifikálták. A nagydíjon a csapat támogatói szerződést kötött az Etihad Airways-zel és Jean Todt lemondott ügyvezető igazgatói posztjáról.

 

A maláj nagydíjon Räikkönen nyert, a pole-pozícióból induló Massa pedig megpördült és kiesett. A verseny után többen megkérdőjelezték, hogy képes kipörgésgátló nélkül is uralni az autót. Bahreinben Massa a nagy nyomás ellenére 2. helyről indulva nyert, Räikkönen ezüstérme révén pedig az évad első kettős győzelmét ünnepelhette a csapat.

A futamot követő háromhetes szünetben a Ferrari bemutatta forradalmian új, kilyukasztott orrkúpját, amivel gyorsabb légáramlást és nagyobb leszorítóerőt érhettek el. Az újítást csak a nagy leszorítóerőt igénylő pályákon alkalmazták. Tesztelték emellett a 2009-es szabályoknak megfelelő, jóval kisebb leszorítóerővel rendelkező, de slick gumis konstrukciót is. A spanyol nagydíj időmérőjén Räikkönen-Alonso-Massa sorrend alakult ki. A futamon ismét kettős győzelmet aratott a csapat, Räikkönen, Massa sorrendben, bár az autók fölénye már nem volt olyan szembetűnő, mint az edzéseken. A versenyen szerzett 18 pontjával a csapat élre állt a konstruktőri világbajnokságban. A török nagydíjon Massa és Räikkönen az 1. és a 4. helyre kvalifikálta magát. Räikkönen a rajtnál helyezéseket veszített az előtte beragadó Kovalainen kikerülésével. Az időveszteség a finn 2. helyébe és a Scuderia újabb kettős győzelmébe került. Az élen Massa megtartotta első helyét a merész, háromkiállásos taktikával versenyző Hamilton előtt és – vele holtversenyben – feljött az egyéni világbajnokság második helyére. A Monacói esős versenyen az első sorból rajtolhattak, de a rosszul megválasztott gumistratégia és egy kicsúszás miatt Massa csak 3. lett. Räikkönen ütközött Sutillal, és nem szerzett pontot.

A kanadai nagydíjon Räikkönen a harmadik helyről indulva jó eséllyel pályázhatott volna a futamgyőzelemre is, de a boxkiállásoknál, amikor a bokszutca végén a piros lámpánál megállt, Hamilton nem vette időben észre őt, és nekiment, így mindketten kiestek. Massa egymás után kétszer is kiállni kényszerült a boxba de sikerült az ötödik pozícióban zárnia a versenyt. Franciaországban a csapat 200. pole-pozícióját ünnepelte, Räikkönen révén. Hamilton a kanadai baleset okozása miatt kapott rajtbüntetésével csak a 13. helyről indulhatott. A versenyt magabiztosan vezették a Ferrarik, az élen Räikkönen haladt. A féltávot elhagyva hirtelen lelassult, és el kellett engednie a gyorsabb Massát. Autójának jobb oldali kipufogódobja lazult meg és tört el több karosszériaelemet, mielőtt végleg leszakadt. Ahhoz elegendő előnye volt, hogy a harmadik helyen haladó Trulli már ne érje utol. Massa győzelmével átvette a vezetést az egyéni világbajnokságban (1993 óta először vezeti brazil versenyző a vb-t).[3] A brit nagydíjon Räikkonen rossz gumiválasztás miatt csak a 4., Massa a sok hibája miatt az utolsó, 13. helyen ért célba. Hockenheimben Massa a harmadik, míg Räikkönen rossz versenyt futva csak hatodik lett. A magyar nagydíjon a Ferrari is felhelyezte autóira a cápauszonyszerű motorborítást, de az évad végén nem minden versenyen helyezett el. Massa a verseny vége előtt 3 körrel vezető helyről motorhiba miatt kiesett, Räikkönen pedig 3. lett. Az új európai nagydíjon Massáé lett a pole, a leggyorsabb kör és a futamgyőzelem is. Räikkönen a verseny vége felé boxkiállásánál túl korán indult el szerelőitől és tankolóembert magával rántotta. Néhány kör múlva motorhiba miatt kiesett.

A belga nagydíj utolsó köreiben a vezető Räikkönen a vizes pályán a falnak ütközött és kiesett. Hamiltont szabálytalan előzése miatt időbüntetéssel sújtották, így Massa nyerte a versenyt. Az esős olasz nagydíjat Massa a hatodik pozícióból kezdte és fejezte is be. Räikkönen nem tudott pontszerző helyre felérni, csak a kilencedik lett. Az éjszaka rendezett szingapúri nagydíjon Massa óriási előnnyel megszerezte az első rajtkockát és vezette a versenyt. Első boxkiállásánál a jelzőrendszer hibájából túl korán indult el és magával rántotta az üzemanyagtömlőt, amit a bokszutca végéig húzott. Csak jelentős időveszteséggel tudott visszaállni, ráadásul a verseny végén meg is pördült, így pont nélkül fejezte be a nagydíjat. Räikkönen a falnak ütközött és kiesett. Japánban Räikkönen harmadik, Massa pedig egy Hamilton kilökéséért kapott áthajtásos büntetéssel hetedik lett. A kínai versenyen a második és harmadik helyen autózó két ferraris helyet cserélt, hogy Massa világbajnoki esélyeit életben tartsák Hamiltonnal szemben. A brazil nagydíjon a hazai közönség előtt autózó Massa fölényesen győzött, míg Hamilton az utolsó kör végén felért a számára vb címet jelentő ötödik helyre. A brazil egy ponttal Hamilton mögött második lett az egyéni világbajnokságban. Räikkönen Kubicával azonos pontszámmal, de több győzelemmel harmadik lett. A Ferrari megnyerte a konstruktőri világbajnokságot 172 ponttal.

 

A gyökeresen megváltoztatott szabályoktól bővelkedő szezonnak változatlan versenyzőpárossal vág neki a csapat. A 2009-es autót az F60-ast január közepe óta tesztelték, a évközbeni teszttilalom miatt. Räikkönen új versenymérnököt kapott, Andrea Stella személyében. A csapat számára botrányosan kezdődött az év, hiszen az első 4 versenyen csak 3 pontot szereztek, de azt is csak Bahreinben, Räikkönen révén, pedig a csapat 3 versenyen KERS-szel ment. A spanyol nagydíjra a csapat szinte teljesen újjáépítette az autót, többek között rákerült az új, duplafedeles diffúzor, és visszakerült a KERS is. Ennek ellenére Räikkönen hidraulikai hiba miatt kiesett, Massa pedig üzemanyag-probléma miatt csak a hatodik lett. A monacói nagydíjon Räikkönen megszerezte az első dobogós helyezést az évben, harmadik lett, a leggyorsabb kört autózó Massa negyedikként végzett. A török nagydíjon Massa hatodikként Räikkönen kilencedik lett. Massa silverstone-i pontszerzése (4. hely) után jó rajtjával, majd a jó boxstratégiával először állhatott dobogóra a Nürburgringen, míg csapattársa Adrian Sutillal való ütközése után műszaki hiba miatt kiesett.

Felipe Massának ebben az évben súlyos balesete volt: a magyar nagydíj időmérő edzésének második szakaszában, a négyes kanyar előtt egy, a Rubens Barrichello autójának hátsó felfüggesztéséből elszabadult rugó a sisakjának ütközött. Az autóversenyző szinte fékezés nélkül csapódott a gumifalba. A budapesti Állami Egészségügyi Központban homlok- és arccsonttöréssel megműtötték, de Massa az év hátralévő részében már nem versenyezhetett.

Az olasz istálló bejelentette, hogy Felipe Massát a továbbiakban Michael Schumacher fogja helyettesíteni, ám a hétszeres világbajnok a mugellói tréning után erős nyaki fájdalomra panaszkodott és ezzel a terapeuták sem tudtak mit kezdeni. Így az olasz Luca Badoert ültették Massa helyére. Két versenyen is részt vett az olasz (európai nagydíj, belga nagydíj), de nem bizonyult elég gyorsnak. Végül a Ferrari leszerződtette a Force India pilótáját, Giancarlo Fisichellát az utolsó öt versenyre, ezzel együtt Fisichella megkapta a 2010-es tesztpilótai ülést is.

Räikkönen eközben négy egymás követő versenyen (Hungaroring, Valencia, Spa és Monza) dobogóra tudott állni két harmadik, egy második hellyel és egy belgiumi győzelemmel. A finn az egyéni világbajnokságban a 6. helyen végzett, a csapat a negyedik lett a konstruktőri bajnokságban.

2009. szeptember 30-án bejelentették, hogy Kimi Räikkönen szerződését óriási végkielégítéssel felbontják. A csapat a kétszeres világbajnok Fernando Alonsót szerződteti 3 évre.

Az év jól indult a csapatnak, a téli tesztek során megbízhatónak és gyorsnak mutatkozott az idei versenygép. A frissen igazolt Fernando Alonso meg is nyerte az első futamot, mögötte pedig csapattársa Felipe Massa futott be, aki a 2009-es súlyos balesete után először indult futamon. Ehhez viszont kellett, hogy a meglepően gyorsnak bizonyult Red Bull műszaki hiba miatt visszaessen. A folytatás nem bizonyult felhőtlennek, mivel az autónál motorproblémák merültek fel, melyet a csapat a FIA engedélyével orvosolhatott. Ausztráliában Alonso a harmadik helyről indult, de az első kanyarban Buttonnal való ütközése miatt a mezőny végére esett vissza. A spanyol a negyedik helyre jött fel a verseny végéig, míg csapattársa a harmadik helyen zárt Button és Kubica mögött. A maláj nagydíjon Massa hetedik lett, Alonso pedig motorhiba miatt kiesett két körrel a leintés előtt, így a brazil átvette a vezetést az egyéni pontversenyben. A kínai nagydíjon Alonso fordult el elsőként az első kanyarban, ám bokszutcaáthajtásos büntetést kapott kiugrás miatt, amivel visszaesett a mezőny végére. A futamot a negyedik helyen fejezte be, Massa 9. lett. Spanyolországban Alonso második lett hazai közönsége előtt, miután Hamilton 2 körrel a vége előtt kiesett a versenyből. Massa a 6. helyen ért célba. Monacóban Alonso összetörte autóját a harmadik szabadedzésen, ezért az időmérőn nem tudott részt venni. A boxutcából rajtolva jó taktikával a hatodik helyen ért célba, Massa negyedik lett. A török nagydíjon gyengélkedett a csapat. Massa 8., Alonso pedig a 9. helyet szerzete meg. Kanadában Alonso győzelmi esélyeit az új csapatok pilótái vették el, akik látványosan feltartották, s ezért a boxban előbb Hamiltonnal szemben vesztett pozíciót, majd később Button tudta megelőzni egy lassú autó miatt. Alonso 3. lett, míg Massa a mezőny végéről felkapaszkodott pontszerző helyre, ám Schumacherrel ütközött, és egy szárnycsere miatt csak a 15. helyen futott be, körhátrányban.