Forza Ferrari - Hungary

II. Ferrari túra

 

Augusztus végén, egy átlagos hétköznapon szokásos napi facebook nézegetés közben találtam rá egy felhívásra, Ferrari túra II indul. Már a cím is azonnal felkeltette az érdeklődésemet, amikor végigolvastam miről is szól, már nem volt kérdés, hogy ide el kell menni. Most! Jelentkeztem is gyorsan apuval együtt. Izgatott várakozás és a napok számolása következett, volt egy pont, amikor kérdésessé vált ,hogy elindulunk e, de szerencsére október 7-én este mégiscsak eljött a találkozás ideje. Este 9 órakor indultunk a Keleti pályaudvarról az M7-es autópályán és Szlovénián keresztül első úticélunk, Velence felé.

 

 

8-an vágtunk neki a túrának, Krisztián, a túra szervezője, Dávid, Evelin és András, Laci és Viki, apu és én. Már elsőre is szimpatikus volt mindenki és hamar kiderült, hogy nem tévedtem, nagyon jó kis csapatot alkottunk.

 

 

Szombat hajnalban 5 óra körül érkeztünk Velencébe. Útnak indultunk, hogy megkeressük a város főterét, ebből lett egy rögtönzött városnézés, nagyjából a legutolsó kis utcácskát is bejártuk, de kb 2 óra séta után megtaláltuk azt is, amiért elindultunk. Több óra kocsikázás után még jól is esett ez a reggeli séta és egyáltalán nem bántam, hogy nem fedeztük fel rögtön a célt. Visszahajókáztunk a kiindulási pontra, közben láthattuk a napfelkeltét, ami igazán gyönyörű volt ebben a környezetben. Ittunk egy jó kávét és útnak indultunk Maranello felé.

 

 

Megérkeztünk a szállásunkra, ami egy 4*-os szálloda volt. Jól nézett ki, a belső kialakítása nagyon szép és az emeletünkön kiszállva a liftből két óriási Ferraris kèp látványa levett a lábamról.

 

 

Lepakoltunk, kicsit frissítettünk magunkon és elindultunk a maranelloi múzeumba. Már nagyon izgatott voltam mikor láthatom meg èlőben azt a helyet, amit éveken át csak a gép előtt ülve nézhettem. Érkezésünkkor rögtön 3 csodaszép Ferrarival találtuk szemben magunkat és persze azonnal megrohamoztak minket a tesztvezetést hirdetve. Végül ezzel kezdtünk. A túra 8 résztvevőjéből 6 fő vezetett is Maranello utcáin,nekem személy szerint csak a hátsó ülés jutott, de fantasztikus élmény volt így is, bár a szívem vérzett, hogy nem vezethettem, de nem bánom, mert van indok miért is kell oda még egyszer visszamenni. Képek is készültek és videó is,miután ezeket megkaptuk, elindultunk a múzeum felé.

 

 

Útközben a parkoló, illetve az úton guruló Ferrarik látványa lenyűgöző volt. A múzeum kiállítása csodálatos. Végignézni az utcai és a versenyautókat testközelből hihetetlen érzés. Látni azt, hogy milyen volt a kezdetektől mostanáig leírhatatlan és mindemellett még a motorok változása is lenyűgözi az igazi fanatikusokat. Nekem a „legyező terem” volt az abszolút kedvenc, bár nagyon nehéz egyetlen momentumot kiemelni.

 

 

A múzeum után benéztünk a Ferrari shoppokba is, megcsodáltuk a többi tesztvezetésre várakozó autót is, amelyek közül kiemelném az egyetlen Lamborghinit is, mert hát természetesen Ferrari a minden, de azért az sem utolsó látvány. Sőt!

 

 

A shopból kijövet egy kis meglepetés érte a társaságot, megérkeztek a vip parkolóhelyek aznapi „tulajdonosai”. Egy spontán Maserati felvonulásnak lehettünk szemtanúi. Megcsodáltuk ezeket az autókat is, majd visszaindultunk a szállásunkra. Útközben 1-2 fotó erejéig megálltunk a körforgalomban ágaskodó „acélpacinál” is.

 

 

Egy kis felfrissülés után megnéztük a tesztvezetésen készült videókat, majd átmentünk a szállodánkkal szemben lévő pizzériába egy közös vacsorára. Nagyon kíváncsi voltam milyen is az igazi olasz pizza, mert sok pozitív véleményt nem hallottam róla, de kellemesen csalódtunk, mert nagyon finom volt. Vacsi után átültünk egy kicsit a pizzéria melletti Happy bárba, ami remek lezárása volt egy fantasztikusra sikerült napunknak. 10 óra körül már kellőképpen elfáradva mentünk aludni.

 

 

Vasárnap reggel korai volt az ébredés, mivel épp ezen a hétvégén is volt Forma 1 -es futam, amit nagyjából sikerült is megnéznünk, mert hát legyünk bárhol is a világon ez az a dolog, amit nem lehet kihagyni. Közben elfogyasztottuk a reggelinket is, ami választékos és finom volt, majd búcsút vettünk szállásunktól és elindultunk Modena felé, az Enzo Ferrari múzeumba. Itt két teremben volt kiállítás, az egyikben teljes testközelből lehetett fotózkodni az autókkal, az egyetlen hely, ahol meg is érinthettük őket. Itt is szebbnél szebb Ferrarikat láthattunk és megint csak nehéz kiemelni egyetlen dolgot, de a legkedvesebb számomra Massa 2008-as Forma 1-es Ferrarija volt. Az autók mellett ebben a teremben is lehetett tanulmányozni a motorokat is, illetve betekintést nyerhettünk Enzo Ferrari irodájába is. A másik teremben az utcai autók voltak a főszerepben, de természetesen Räikkönen 2007-es világbajnok Ferrarija is nélkülözhetetlen része a múzeumnak. Látogatásunk legmeghatóbb pillanata, amikor elsötétült az egész terem és levetítettek nekünk egy kisfilmet Enzo Ferrariról. Miután kinézelődtük magunkat elkészültek a csoportképek is, majd tovább indultunk a bevásárlóközpontba, ahová egy kis kitérővel és a telefonos segìtség felhasználásával érkeztünk meg. Miután mindannyian szétnéztünk és bevásároltunk, valamivel 2 után hazafelé vettük az irányt. De! Hála Krisztián éles figyelmének ismét egy spontán meglepetésben részesültünk, ugyanis egy nagy parkkal övezett épület körül szebbnél szebb autók várakoztak. Ide is bementünk, bár utólag kiderült hogy minket nem vártak a találkozóra, de azért sikerült gyorsan körbenéznünk és megörökítenünk ezt a pillanatot is.

 

 

Ezután már tényleg a hazaút következett (sajnos).

Este fél 12 körül érkeztünk meg a Keletibe. Fájó szívvel, de élményekkel telve búcsúztunk el egymástól.

Fantasztikus volt az egész hétvége, leírhatatlanul jó élményekkel teli, ezt tényleg látni kell legalább egyszer (és lehet hogy még egyszer).

Szuper kis csapat voltunk, örülök, hogy megismertelek benneteket!

Krisztián szervezése tökéletes volt, folyamatosan figyelt mindenre és mindenkire! Köszönöm, hogy részt vehettem a túrán, köszönöm az élményeket és hogy ezáltal számomra tényleg egy álom vált valóra, mert ha nincs ez a lehetőség valószínű még egy darabig a bakancslistán maradt volna!

 

- Vera -